2016.08.29.

A BCA idén is megrendezte a magunknak és az ügyfeleinknek szóló mini focitornát, és szokás szerint Laci volt a főszervező. Persze ott állt a háta mögött a teljes office csapat és a menedzsmenttől is kapott iránymutatást, bár ez utóbbinál nem mindig egyértelmű, hogy segítség-e, vagy inkább csak belekotyogás.

Tehát augusztus utolsó hétfőjén munka után nem haza indultam, hanem a BEAC pályára, hogy szurkoljak. A kollégák már ott voltak, láthatóan izgatottak voltak, jöttek-mentek, melegítettek, labdázgattak az egyen BCA-bordó mezükben, nagyon jól néztek ki. Szokták mondani, hogy minden férfin jól áll az öltöny, de úgy tűnik, csoport esetén az egyforma ruhának is egész hasonló hatása van.

Az ellenfelek a mobilos cégek voltak, a Telenor feketében, a Vodafone pirosban, a Magyar Telekomosok többsége pedig fehér T-logós pólóban, de nem egységesen, így ők sárga jelzőmezt vettek fel.

A lebonyolítás egyszerű volt, rögtön az elődöntőkkel kezdtünk, majd a vesztes csapatok lejátszották a bronzmeccset, a győztesek pedig a döntőt. A sorsolás természetesen közjegyző jelenléte nélkül zajlott, négy papírfecni segítségével:

Az első elődöntőt a BCA és a Magyar Telekom játszotta.

Először örültünk a szerencsének, hogy a ránézésre leggyengébb csapatot kaptuk, de ahogy a fiúk megközelítették a pályát, kiderült, hogy van egy kis probléma. A kollégáim nagy része még sohasem focizott más BCA-sokkal, és előzetes taktikai értekezleteket sem szerveztek, így elég hirtelen kellett dönteni a kezdőkről.

A meccs percekig kiegyensúlyozott volt, aztán sajnos az MT az első félidő végén két gyors gólt is rúgott. A BCA-s fiúk a második félidőben keményen küzdöttek, sikerült is szépíteniük, így 2:1-es végeredménnyel a Magyar Telekom jutott a döntőbe, a BCA pedig bronzmeccsre.

Következett a másik elődöntővel a Vodafone és a Telenor. Itt nem volt tanakodás, hiszen a Telenor csapata hétről hétre együtt játszik egy céges ligában, a Vodafone-osok közül pedig szubjektív alapon a legjobb(nak gondolt) játékosokat hívta meg az ott dolgozó menedzsment tag. Szinte az első pillanattól látszott: egy más lebonyolítás esetén ez lett volna az aranymeccs, így végül 5:1-es végeredménnyel a Voda jutott a döntőbe, a Telenor pedig a bronzmeccsre.

Laci sportszerűen felajánlotta a Telenor kapitányának, hogy pihenjenek nyugodtan, amennyit szükségesnek éreznek, ők viszont csak pár percet kértek és már kezdődött is a bronzmeccs. Az esélyesebb Telenor fáradt volt, a BCA-s fiúk viszont egy meccs alatt pont lemerevedtek, 4:0-ig csak kaptuk a gólokat. A meccs végére viszont elkezdett kialakulni, hogy ki kivel tud jól összejátszani, a Telenor figyelme pedig lankadt kicsit, talán a fáradtságtól, talán a nagy arányú előnytől, de végre a BCA-s fiúknak is sikerült helyzeteket kialakítani és gólokat lőni. 4:0 után 4:1; 5:1; 5:2; 5:3 volt az állás, és mivel addigra már azok is odaértek, akik sokáig dolgoztak, és már mindannyian meglátogattuk egyszer vagy többször a tűzoltókocsit, ahol hot-dogot és fröccsöt osztottak, ezért elég lelkesen szurkoltunk, minden BCA-s gólt nagy ováció fogadott még akkor is, ha nyilvánvaló volt, hogy a meccset idő hiányában már nem tudják megnyerni a fiúk.

A döntőt a Vodafone "profi" csapata játszotta a Magyar Telekom ellen, becsszó próbáltam követni, de idő után elveszítettük a fonalat a szurkolótársaimmal, hogy hány-nullra vezet a Voda, egy percig sem volt kérdés, hogy ki fog nyerni.

A bizonytalanságban lehet, hogy benne volt a már emlegetett tűzoltókocsi is, a fröccsről nem tudok sokat írni, de a hot-dogot kiemelném. Nem holmi strandos szétfőtt virsli volt a legolcsóbb buciban, hanem igazi street food, több féle virslivel, amik közelebb voltak a sült kolbászhoz, mint a menzás virslihez. Szerettem volna több féle kombinációt is megkóstolni, de annyira jóllaktam rögtön az elsővel, hogy nem ment.

A meccsek közben besötétedett, kicsit szomorúan állapítottam meg, hogy lassan vége a nyárnak, és pont ezért megpróbáltam minél jobban örülni ennek a langyos estének.

Még megvártam az eredményhirdetést, a BCA lett a negyedik, aminek két előnye is volt: egyrészt nem vádolhat minket senki azzal, hogy meghívtuk focizni az ügyfeleinket csak azért, hogy aztán jól megverjük őket, másrészt pedig így a fiúk nem kupát kaptak, hanem egy sajttortát. Persze csak viccelek, a fiúk mindent megtettek, hogy jobb eredményt érjenek el, volt és azóta is van nagy fogadkozás, hogy legközelebb nem mi leszünk az utolsók.

Az eredményhirdetés után én hazamentem, sokan még maradtak és megbeszélték a tanulságokat, de Laci azzal a hírrel jött haza, hogy azt látta: a konkurens mobilos cégek játékosai még így sem beszélnek egymással. Ami nekem azért érdekes, hiszen bizonyára lépten-nyomon egymásba botlanak, de ők tudják.