2016.06.18.
Szombaton a meglepően bőséges reggeli után siettünk vissza a szobánkba, hogy megnézhessük a meccset. Az első pár percben egész elégedettek voltunk, hogy milyen felkészült a riporter, egész szépen ejti a magyar játékosok nevét, de aztán körvonalazódott, hogy ő erősen az izlandiaknak szurkol, mert szegénykék, még sohasem nyertek EB meccset. Hát, végül most sem.
A meccs után nagyon gyorsan kellett kijelentkeznünk, és már indultunk is a közeli Antelope kanyonhoz, ami egy két részből álló, homokkőbe vájt "folyosó". Mi az alsó szakaszát választottuk, aminek az alja szélesebb, mint a teteje, vagyis kicsit olyan, mintha egy barlangban mennénk, de néha mégis meglátjuk az eget.
Sokat kellett várnunk, mert a hely szűkössége miatt csak vezetett csoportokban lehet a kanyont látogatni. Az egész kb. 400 méter, mégis eltöltöttünk másfél órát, egyrészt, mert csak lassan lehetett haladni az előző csoportok miatt, másrészt, mert fotóztunk.
Homokkő kívülről:
Így bújkáltunk a sziklák között:
A vezetőnk szorgalmasan készítette rólunk a fotókat és segített olyan szűrőket beállítani a fényképezőgépeken/ telefonokon, amikkel a sziklák a valóságnál is vörösebbnek tűntek. Itt látszik a különbség:
Sokszor nehéz eldönteni, hogy egy kép álló vagy fekvő:
Az oroszlán:
Létra a vörös filterrel:
Egymást fotózzuk:
Az egyik kanyar ilyen szűk volt, persze csak az alja:
Felfelé fotózva néhány szikla lila lett a képeken. Ez már tényleg csak optikai csalódás, filterek nélkül:
Még néhány közös kép a vezetőnknek köszönhetően:
A kanyon vége, alig látszik a kijárat:
