2016.06.22. - 2016.07.10.

Kedd este érkeztünk meg Amerikából és szerdán már mentünk dolgozni. Mert kemények vagyunk.

A jetlag mosz is máshogy hatott ránk. Laci szerdán volt kikészülve, de tudott aludni és fokozatosan egyre jobban érezte magát. Én szerdán álmos voltam ugyan, de azért tudtam dolgozni, legalábbis annyira, amennyire bő két hét szabi után a motivációm engedte. Aztán szerdáról csütörtökre nem igazán tudtam aludni, úgyhogy végül mindkettőnknek kellett a hétvége, hogy kicsit összeszedjük magunkat.

Pénteken nekem, hétfőn pedig Lacinak volt értékelése a BCA-ban. Egyik sem sikerült túl jól, különböző okokból, úgyhogy ezzel a mézesheteknek hivatalosan is vége lett, nagyon gyorsan vissza kellett térnünk a földre. Azóta rengeteget dolgozunk és várhatóan az egész félév ilyen lesz. Csütörtökön azért még elmentünk sushizni, kihasználva Laci nevét és a wasabi névnapi akcióját.

Azért a hétvégék egyelőre még munka-mentesek, ezt igyekszünk is kihasználni.

Az egyik hétvégén elmentünk a Rukkel-tóhoz, jött velünk Erika is. Kiderült, hogy neki is van parája, mint nekem a lépcsőn lefele sétálni, mégpedig a csúszdák. És a Rukkel-tónál csúszdából van bőven. Még egy olyan is van, amin csak pólóban szabad lecsúszni. Az óvatosság oka valószínűleg az, hogy ez egy zárt csúszda, ami feketére van festve és biztos nagyon felmelegszik a napsütésben, de teljesen biztosat nem tudtunk Erikának mondani. Azért összeszedte minden bátorságát és feljött velünk. "Szerencsére" a sorban előttünk álló társaság hölgy tagja úgy gondolta, hogy azzal fogja szórakoztatni a barátait, hogy sikítozik csúszás közben, mert az olyan jól visszhangzik. Erika mosolya nem volt teljesen őszinte... de aztán személyesen is meggyőződött róla, hogy a csúszda nem veszélyes, és ő sem érti pontosan, hogy mire kellett a póló.

Július második hétvégéjén, mint az utóbbi években mindig, Baján voltunk a halfőző fesztiválon. Laci barátai közül idén Istvánék tartottak velünk, ők már rutinos fesztiválozók, ott voltak már tavaly is. A szokásos péntek esti Bad Times koncert Laci és István számára kicsit elhúzódott, de a tűzgyújtásra összeszedték magukat. Én meg futkostam, mint a mérgezett egér, próbáltam az időt igazságosan megosztani Laciék, a szüleim, a testvéreim és a bajai rokonok között. A helyzetet nehezítette, hogy idén két helyen sikerült szállást foglalni, mi négyen egy középiskolai kollégiumban aludtunk, anyáék és Andiék pedig a szigeten. Jó volt a szállásunk, egész csendes, csak sajnos 6-tól minden egész órában és néha félkor is megszólaltak a harangok valamelyik templomban. De összességében jól sikerült a fesztivál, pénteken jót ugráltunk a koncerten, szombaton meglátogattam a szülőket-tesókat a szigeten, délután tudtam segíteni az előkészületekben, apa halászleve isteni finom lett, vasárnap fürödtünk a Sugóban, ebédeltünk a parton (jó hosszan, a hihetetlenül lassú kiszolgálás miatt), délután pedig volt időm részletesen elmesélni az amerikai utazást Lacinak és Tündének.