2016.07.30.

"1. nap: A terep tszf. magassága 180-320 méter. Az erózió rendkívül tagolt domborzati formákat hozott létre, ahol a tájékozódás kiemelten nehéz (ezért használunk egy középtávú versenyen 1:4000-es méretarányú térképet). A kövek nem jellemzőek. Az erdő jelentős része zöld, a futhatóság és a láthatóság általában korlátozott. A terep megegyezik a 2014. évi Egyesületi Váltó OB terepével."

Ezt írták az értesítőben, kicsit izgatottan és idegesen vártuk az első napot. Végül nem volt olyan vészes, figyelni kellett, nem is mentünk hibátlanul. Azért BR-ben megtették nekünk azt a szívességet, hogy még annál is sűrűbbre rakták a pontokat, és így, ha nem is voltunk mindig pontosak, de nem is kevertünk nagyot. A zöld is zöld volt ugyan, de inkább sűrű vékony gallyak, nem pedig szeder. Akadályozott, de azért át lehetett jutni rajta, mert nem kapaszkodott.

A célban a szokásos Hungi-hangulat uralkodott:

Verseny után a szokásos kullancs-ellenőrzésnél vetem észre a csúnya piros foltokat Laci hátán. Mondta, hogy egész este csípkedte valami. Így, hogy említette, nekem is eszembe jutott, hogy elalvás előtt olyan érzésem volt, mintha mászkálna rajtam valami, de persze azt hittem, én vagyok a hülye. Hát nem, az ágyunk tele volt poloskákkal, mi pedig csípésekkel. Amikor ezt megemlítettük a portásbácsinak, elsőnek egy őszintének tűnő "assssztak*rva" hagyta el a száját, de lehet, hogy mégsem volt ez az eset olyan ismeretlen számára, mert azonnal mondta, hogy kaphatunk egy másik szobát.

Szombat kora délután volt, utólag nézve sajnos a csípések itt még nem viszkettek nagyon, ezért nem jutott eszünkbe gyógyszertárba menni valami kencéért. Estére ezt már nagyon bántuk, Laci véresre vakarta a karját.

De vissza a délutánhoz. Fürdés után, akkor még nagyon vidáman elindultunk a diósgyőri vár felé, ahol a méltán híres Kisgergely cukrászdában megkaptam a szülinapi sütimet:

A cukrászda közel van a diósgyőri várhoz, aminek külön örültünk, mert szerettük volna megnézni a Főiskolás-Egyetemi VB megnyitóját. És, ha már ott vagyunk, az egész várat. Végül csak a kirakodóvásárig jutottunk, mert hétvégén nem volt érvényes a kedvezményünk, a megnyitóról kiderült, hogy zártkörű, és a vár felső teraszát lezárják miatta, így semmiképp sem volt logikus megvenni a belépőt.

Hazafele úton megláttam egy "Két korsó eszpresszó" elnevezésű kocsmát, ami nagyon tetszett, néha tényleg úgy érzem, hogy jól jönne egy korsó kávé. A másik korsót felajánlottam Andinak.

Este még pezsgőztünk, és szurkoltunk annak a szerencsétlen kétségbeesett denevérnek, aki a kollégium folyosóján röpködött és majdnem leharapta Andi fejét.