2016.06.19.
Vasárnapra, az utolsó kirándulós napra a Zion nemzeti parkot választottuk.
Kicsit nehezen indult a nap, mert nem elég, hogy mostanra már tökéletesen átálltunk az itteni időszámításra és már nem ébredünk fel hajnalban, ráadásul Utah államban egyáltalán nem állítják át nyáron az órát, így van egy óra eltérés Arizónához, Nevadához és Kaliforniához képest. Így a kényelmes 7:20-as ébredéskor valójában helyi idő szerint már 8:20 volt, a szokásos kényelmes kávézgatásnak és irogatásnak pedig az vetett véget, amikor Laci felhívta a figyelmemet, hogy esetleg igyekezhetnék kicsit, mert csak 9:30-ig van reggeli. Még jó, hogy ő figyelt, én 10:30-ra emlékeztem.
Én még reggeli után mentem zuhanyozni, akkor pakoltam össze, a parkig egy órát kellett autózni, a parkolástól két parkbusszal utazni, úgyhogy már majdnem egy óra volt, mire nekivághattunk a kiválasztott Angel's Landing (angyalok leszállóhelye) túrának. Oda másztunk fel:
Időm most lenne, viszont kevés kép készült. A túra oda-vissza 8,7 km és 453 méter szintet kell leküzdeni, vagyis elméletileg könnyebb, mint az eddigiek, de az utolsó fél mérföld (800 méter) a csúcsig... Laci üzeni Erzsinek: "erőteljes jézusmária". Meredek - OK. Sziklákon kell mászni - nem örülök, de OK. Láncokba kell kapaszkodni - OK, még örülnék is neki... ha nem ugyanott kellene lejönni!!! Na, az nagyon nem OK. A Rám-szakadék is egyirányú, pedig hol van az nehézségben ehhez az úthoz képest.
Azért összeszedtem minden bátorságom, és felmásztam, viszont fotózás helyett most erősen kapaszkodtunk és koncentráltunk. Ez volt a kilátás:
És ez volt az út. Elfáradtunk, de végül nem voltam annyira betojva lefelé sem, mint amennyire feltételeztem magamról. Én, aki egy meredekebb lépcsőnél már keresi a korlátot (nem tériszonyom van, hanem félek nagyokat lépni lefele...)
