2016.06.09.
Lépések: 24437 (kb. 11000 csak Csilla)
"Emeletek": 31 (sajnos nem jegyeztem meg, hogy mennyit teljesítettem csak én)
Az átállás még mindig nem sikerült tökéletesen, és a legviccesebb, hogy mostanra már egymástól is elcsúsztunk. A leglehetetlenebb időpontokban tör ránk az álmosság vagy az éhség. Én rendszeresen felébredek hajnali 4 körül, ami az otthoni délután 1-nek felel meg, pont az ebéd utáni kajakóma ideje lenne, nem értem. Laci néha kidől este 7-kor, bár ő már alakul. Laci rengeteget eszik reggelire, én viszont délután 4-5 körül vagyok minden nap borzasztó éhes.
Így történt, hogy csütörtökön is felébredtem elég korán, 6 körül már teljesen biztos volt, hogy nem tudok tovább aludni. Kávé és blogolás után még mindig csak fél 8 volt, ezért felkaptam a futócipőmet és kocogtam egyet a Golden Gate Parkban. Többek között ezért ezt a szállást választottuk, mert a park nem egészen másfél km-re volt.
Futás után elfogyasztottuk a (nekem már második) reggelit, elbúcsúztunk Katie-től és elindultunk még egy kicsit élvezni San Franciscót. Nem jutottunk messzire a szállástól, az óceánpartot néztük meg (homokos, szeles, tényleg csendes) és a parkban sétálgattunk. Elnézést mindenkitől, aki szerint San Franciscóban a felhőkarcolók az érdekesek, nekünk az bőven elég volt a szerdai séta során és csütörtökön az autóból.
A parkban láttunk holland malmot, bölényt, legyezőhorgász gyakorlópályát, kisiskolások nyári táborát, modell hajókat, kis vízesést, kínai pagodát... Hatalmas ez a park, 5 km hosszú és majdnem 1 km széles.
Összeszedtem minden bátorságom és az egyik parkolóban kipróbáltam az automata váltós autónkat. Menni fog. A fotó nem a parkolóban készült, de amúgy ez a piros Ford Fiesta fuvaroz minket:
San Franciscót hatalmas dugóban, egy másik almas hídon hagytuk el. A Golden Gate a nagy durranás, mert nagyon régen építették, amikor (a tájékoztató táblák szerint) csak papír és ceruza állt a mérnökök rendelkezésére, hogy kiszámolják a szükséges méreteket. De azért van itt másik két "chain bridge" (lánchíd? Függőhíd?), az egyik, amelyiken átmentünk háromszor olyan hosszú.
Sajnos a dugó a 2,5 órás utunk feléig kitartott, reméljük, nem ez lesz a jellemző. Azért még kellemes kora esti időben megérkeztünk Mercedbe, ahol elfoglaltuk a kis motelszobánkat, amiben két dupla ágy is van. A fotón a nagyobbikon ülök, de a kisebb is bőven 2 személyes.
Mivel (természetesen) már borzasztó éhes voltam, gyorsan ettünk egy hamburgert, és Laci még a medencét is kipróbálta volna, ha nem kerül elő 20 nyugdíjas, mire átöltözik.
