2016.06.10.

Lépések: 24433

"Emeletek": 261

Ez egy elég autózós nap volt.

Reggel szokás szerint magunktól időben felébredtünk, készülődtünk, elfogyasztottuk a motel által kínált reggelit. Ezekből lehetett választani: kávé, tera, gabonapehely tejjel vagy narancslével, pirítós vajjal és lekvárral, gofri valami édes szósszal, talán juharsziruppal. Más beszámolókból számítottunk rá, hogy a moteles reggelik nem lesznek valami nagy számok, de azért mosolyogtam, hogy ezt itt "kontinentális reggelinek" csúfolják. Az ipari méretű gofrisütő, amiben mindenki magának sütötte ki a gofriját, nagyon tetszett.

Mercedtől még csak félúton volt a Yosemite park felé, még 2,5 órát kellett autózni. A bejáratnál megvettük az éves belépőt, mert úgy számoltuk, hogy még erre a két hétre is jobban jövünk ki, hát még ha valahogy tovább tudjuk adni Erikának. Ezen a kérdésen sem sokat kellett gondolkozni, arra a hírre, hogy külföldiek vagyunk, az eladó lány maga mondta, hogy esetleg egyelőre hagyjuk üresen a "második tulajdonos" mezőt, hátha oda tudjuk adni valakinek. Ezt is felveszem a "nem értem az amerikaiakat listára". Sok mindenért kell fizetni, sok minden drága, de azért a park bejáratánál jól elmagyarázzák, hogy hogy tudom az éves kártyámat megosztani mással. 

Megkerestük a kinézett túránk kezdőpontját, parkoltunk, csomagoltunk, átöltöztünk, és már dél volt, mire elindultunk. Yosemite Upper Fall, azaz Yosemite felső vízesés. Oda-vissza 11,6 km, 820 méter szint, szerintük 6-8 óra. Az első szakasz könnyen ment, a gondos amerikaiak sok szerpentint raktak az útba, egyenletes volt az emelkedése és viszonylag sima volt a felülete. Kb. egy óra alatt el is jutottunk az első kilátópontig, a felső vízesés aljáig. Nagyon szép volt, a sziklákon rengeteg felé csapódott a víz és így teljesen szétporlott.

Miután kigyönyörködtük magunkat, másztunk tovább. A második szakasz már nehezebb volt, meredekebb, sziklásabb, nagyon elfáradtunk, mire felértünk, de megérte.

Egy kis szendvics és müzliszelet visszaadta az erőnket, lefelé már gyorsabban haladtunk, és nem is álltunk meg annyit fotózni. A 6-8 órás túrát így 4,5 óra alatt teljesítettük, pedig tényleg nem rohantunk sehova, tartuttunk bőven fotós és piknikezős szüneteket.Mariposa Grove-nál az óriásfenyőket, de sajnos éppen átakalítják az ottani turistaközpontot, nem lehetett ott sétálni. Persze tudtuk előre, hogy le van zárva, gondosan ki volt táblázva, mégis kerültünk, hátha az útról látunk valamit, sajnos nem így volt.

Salinasban egy másik lánchoz tartozó motelben szálltunk meg, de az elrendezés egész hasonló, az ágy itt is hatalmas. Ezúttal a kézmosó/konyha részt fényképeztem le.