2016.08.03.

Elérkezett a Hungária Kupa utolsó napja, a vadászrajtos középtáv. A helyszín Jávorkút volt, ami elég messze van Miskolctól, és az egyetemi VB futamai miatt ismét délután futottunk.

Kényelmesen reggeliztünk, összepakoltunk, kiköltöztünk a kollégiumból, én közben maximumra töltöttem az összes kütyümet és az utolsó utáni pillanatig töltőn hagytam őket, hogy tudjam követni a WUOC középtáv online eredményeit, majd elindultunk bepótolni a diósgyőri vár megtekintését.

Megérte, nagyon szépen felújították. Néhány részen megmaradt kicsit romosnak, jól látszik, hogy milyen lehetett eredeti korában. Van viszont olyan torony, amit inkább megerősítettek és fel lehet menni a tetejére körülnézni. A belső udvarból nyíló kis termekben van a kiállítás, szerintem mindenki megtalálja az érdeklődésének megfelelőt, nekem a hölgyek ruhái, a középkori konyha és a patika/boszorkánykonyha tetszett a legjobban. De voltak ott fegyverek, térképek, a vár története, kocsma, kápolna... A kápolnában állítólag szoktak esküvőt is tartani, szép lehet, de 15-20 vendégnél több ránézésre nem fér be. A termekben van interaktív tájékoztató tábla, sok olvasnivalóval, még több képpel és játékokkal, a család szerencséjére a legtöbbhöz nem fértem hozzá, különben maradtunk volna estig.

Így néz ki a vár és a környéke:

Közben Jávorkúton már javában tartott az egyetemi VB középtávú versenye, a telefonom szerint éppen Baumholczer Máté haladt nagyszerű részidőkkel a pályán. Ami a környket és a célterületet illeti, az autóból kiszállva az első pillantásra csak azt láttuk, hogy már megint nagyon hosszú a befutó és emelkedik is, még a válogatott egyetemista tájfutók is küzdenek vele. Egy pillanatra sajnáltam őket, aztán tudatosodott, hogy eddig egyik nap sem építettek új célt a kísérőversenynek, úgyhogy én is ott fogom felküzdeni magam a saját pályám végén.

Legjobb magyar helyezések nőknél 15. (Viniczai Csenge), férfiaknál 8. (Baumholczer Máté), és Mátéról egy fotót is sikerült készíteni:

Az egyetemisták után délután következtünk mi, Hungáriások. Kár, hogy a második napon diszkóztam Lillafüreden, kivételesen nem volt túl erős a BR, még én is belefértem volna a vadászrajt limitbe, vagyis a 4 nap alapján kevesebb, mint 40 perc hátrányom lett volna az elsőtől. Így, érvénytelen eredménnyel a mezőny végéről indultam és nem kellett izgulnom semmi miatt.

Sajnáltam, hogy nem indulhattam időkiegyenlítéssel. Kis számolgatás és becsülgetés után valószínűleg az ötödik-hatodik helyen álltam volna, kellően távol a dobogótól, de azért nem túl messze tőlem rajtoltak volna ellenfelek. Még úgy is sajnálom, hogy tudom magamról: nem vagyok jó az ilyen kiélezett versenyhelyzetekben. Valószínűleg rosszul jöttem volna ki a dologból, valószínűleg elidegeskedtem volna, rossz döntéseket hoztam volna és/vagy elrontottam volna a kivitelezést, de érdekes lett volna kipróbálni, hogy mire megyek ezzel a mezőnnyel, ezzel a tereppel és ezzel a pályával. Így viszont gyakorlatilag egyedül futhattam, minden tét nélkül és meglepően jól sikerült ez az utolsó nap, negyedik lettem és még ebben a nem kifejezetten erős mezőnyben is sikerült 61,29 rangsorpontot szereznem, és ugye nekem minden évben a 60 fölötti átlag, vagyis a másodosztály a cél. A számolgatások-becsülgetések alapján az összetett dobogó még ezzel a jól sikerült utolsó futással sem lett volna meg, megnyugodhattam.

Jól éreztük magunkat a Hungária Kupán, nekem feldobta, hogy ott volt helyben egy világverseny is. Egy hátránya volt, mégpedig az, hogy többször is délután kellett futni, ami érezhetően nem a szokásos időpont volt, és az, hogy mivel nem maradtunk csütörtökre, a bónusznapra, ezért az 5. versenynap után nagyon későn értünk haza.