Csilla és Laci kalandjai

Csilla és Laci kalandjai

Highway 1 - a tengerparti út Los Angelesbe

2016. június 12. - d_csilla

2016.06.11.

 

A szombati program elég egyszerű volt: a tengerparti úton eljutni Los Angelesbe. Lehetőleg este 8 előtt, ahogy az Airbnb-s házigazdánk, Chuck kérte. Ez utóbbi nem volt könnyű, mivel nagyon szép az út, bizonyos szakaszokon néhány száz méterenként lehet félreállni fotózni, sok helyen a partra is le lehetett sétálni. Azért az igazán szép részek az elején vannak, és ahogy egyre magasabbra került a nap, úgy lett egyre párásabb az idő, úgyhogy egyre ritkábban álltunk meg.

Végül nagyjából szerencsénk volt a forgalommal, a dugókra szánt 2 órából csak egyet kellett felhasználni, így nem sokkal 7 után meg is érkeztünk Hollywood-ba. A szállásunk egy utcányira van a Hollywood Bouleward-tól, úgyhogy lepakolás után még elmentünk csillagokat nézni, és persze vacsorázni.

Nem is igazán tudok mit írni, jöjjenek a képek:

image_40.jpeg

image_41.jpeg

 image_42.jpeg

image_47.jpeg

image_46.jpeg

image_45.jpeg

image_44.jpeg

image_43.jpeg

image_48.jpeg

image_49.jpeg

image_50.jpeg

image_51.jpeg

image_52.jpeg

Yosemite vízesések

2016.06.10.

Lépések: 24433

"Emeletek": 261

 

Ez egy elég autózós nap volt.

Reggel szokás szerint magunktól időben felébredtünk, készülődtünk, elfogyasztottuk a motel által kínált reggelit. Ezekből lehetett választani: kávé, tera, gabonapehely tejjel vagy narancslével, pirítós vajjal és lekvárral, gofri valami édes szósszal, talán juharsziruppal. Más beszámolókból számítottunk rá, hogy a moteles reggelik nem lesznek valami nagy számok, de azért mosolyogtam, hogy ezt itt "kontinentális reggelinek" csúfolják. Az ipari méretű gofrisütő, amiben mindenki magának sütötte ki a gofriját, nagyon tetszett.

 image_29.jpeg

Mercedtől még csak félúton volt a Yosemite park felé, még 2,5 órát kellett autózni. A bejáratnál megvettük az éves belépőt, mert úgy számoltuk, hogy még erre a két hétre is jobban jövünk ki, hát még ha valahogy tovább tudjuk adni Erikának. Ezen a kérdésen sem sokat kellett gondolkozni, arra a hírre, hogy külföldiek vagyunk, az eladó lány maga mondta, hogy esetleg egyelőre hagyjuk üresen a "második tulajdonos" mezőt, hátha oda tudjuk adni valakinek. Ezt is felveszem a "nem értem az amerikaiakat listára". Sok mindenért kell fizetni, sok minden drága, de azért a park bejáratánál jól elmagyarázzák, hogy hogy tudom az éves kártyámat megosztani mással. 

Megkerestük a kinézett túránk kezdőpontját, parkoltunk, csomagoltunk, átöltöztünk, és már dél volt, mire elindultunk. Yosemite Upper Fall, azaz Yosemite felső vízesés. Oda-vissza 11,6 km, 820 méter szint, szerintük 6-8 óra. Az első szakasz könnyen ment, a gondos amerikaiak sok szerpentint raktak az útba, egyenletes volt az emelkedése és viszonylag sima volt a felülete. Kb. egy óra alatt el is jutottunk az első kilátópontig, a felső vízesés aljáig. Nagyon szép volt, a sziklákon rengeteg felé csapódott a víz és így teljesen szétporlott.

 image_34.jpeg

image_31.jpeg

image_32.jpeg

image_36.jpeg

image_37.jpeg

Miután kigyönyörködtük magunkat, másztunk tovább. A második szakasz már nehezebb volt, meredekebb, sziklásabb, nagyon elfáradtunk, mire felértünk, de megérte.

 image_38.jpeg

Egy kis szendvics és müzliszelet visszaadta az erőnket, lefelé már gyorsabban haladtunk, és nem is álltunk meg annyit fotózni. A 6-8 órás túrát így 4,5 óra alatt teljesítettük, pedig tényleg nem rohantunk sehova, tartuttunk bőven fotós és piknikezős szüneteket.Mariposa Grove-nál az óriásfenyőket, de sajnos éppen átakalítják az ottani turistaközpontot, nem lehetett ott sétálni. Persze tudtuk előre, hogy le van zárva, gondosan ki volt táblázva, mégis kerültünk, hátha az útról látunk valamit, sajnos nem így volt.

Salinasban egy másik lánchoz tartozó motelben szálltunk meg, de az elrendezés egész hasonló, az ágy itt is hatalmas. Ezúttal a kézmosó/konyha részt fényképeztem le.

 image_39.jpeg

Búcsú San Franciscótól

2016.06.09.

Lépések: 24437 (kb. 11000 csak Csilla)

"Emeletek": 31 (sajnos nem jegyeztem meg, hogy mennyit teljesítettem csak én)

 

Az átállás még mindig nem sikerült tökéletesen, és a legviccesebb, hogy mostanra már egymástól is elcsúsztunk. A leglehetetlenebb időpontokban tör ránk az álmosság vagy az éhség. Én rendszeresen felébredek hajnali 4 körül, ami az otthoni délután 1-nek felel meg, pont az ebéd utáni kajakóma ideje lenne, nem értem. Laci néha kidől este 7-kor, bár ő már alakul. Laci rengeteget eszik reggelire, én viszont délután 4-5 körül vagyok minden nap borzasztó éhes.

Így történt, hogy csütörtökön is felébredtem elég korán, 6 körül már teljesen biztos volt, hogy nem tudok tovább aludni. Kávé és blogolás után még mindig csak fél 8 volt, ezért felkaptam a futócipőmet és kocogtam egyet a Golden Gate Parkban. Többek között ezért ezt a szállást választottuk, mert a park nem egészen másfél km-re volt.

 image.png

Futás után elfogyasztottuk a (nekem már második) reggelit, elbúcsúztunk Katie-től és elindultunk még egy kicsit élvezni San Franciscót. Nem jutottunk messzire a szállástól, az óceánpartot néztük meg (homokos, szeles, tényleg csendes) és a parkban sétálgattunk. Elnézést mindenkitől, aki szerint San Franciscóban a felhőkarcolók az érdekesek, nekünk az bőven elég volt a szerdai séta során és csütörtökön az autóból.

A parkban láttunk holland malmot, bölényt, legyezőhorgász gyakorlópályát, kisiskolások nyári táborát, modell hajókat, kis vízesést, kínai pagodát... Hatalmas ez a park, 5 km hosszú és majdnem 1 km széles.

image_24.jpeg

image_25.jpeg 

Összeszedtem minden bátorságom és az egyik parkolóban kipróbáltam az automata váltós autónkat. Menni fog. A fotó nem a parkolóban készült, de amúgy ez a piros Ford Fiesta fuvaroz minket:

image_23.jpeg 

San Franciscót hatalmas dugóban, egy másik almas hídon hagytuk el. A Golden Gate a nagy durranás, mert nagyon régen építették, amikor (a tájékoztató táblák szerint) csak papír és ceruza állt a mérnökök rendelkezésére, hogy kiszámolják a szükséges méreteket. De azért van itt másik két "chain bridge" (lánchíd? Függőhíd?), az egyik, amelyiken átmentünk háromszor olyan hosszú.

image_26.jpeg 

Sajnos a dugó a 2,5 órás utunk feléig kitartott, reméljük, nem ez lesz a jellemző. Azért még kellemes kora esti időben megérkeztünk Mercedbe, ahol elfoglaltuk a kis motelszobánkat, amiben két dupla ágy is van. A fotón a nagyobbikon ülök, de a kisebb is bőven 2 személyes.

 image_28.jpeg

image_27.jpeg

Mivel (természetesen) már borzasztó éhes voltam, gyorsan ettünk egy hamburgert, és Laci még a medencét is kipróbálta volna, ha nem kerül elő 20 nyugdíjas, mire átöltözik.

Újabb séta San Franciscóban

2016.06.09.

Lépések száma: 22590

"Emeletek" száma: 67

 

Talán kicsit furcsán hangzik, hogy bár a bérelt autó ott áll a garázsban, mi mégis ismét sétálni indultunk, de a tegnapi Golden Gate felfedezés olyan jól sikerült, hogy úgy döntöttünk, maradunk ennél a lassabb tempónál.

Az első program az Alcatraz volt, erre már előre megvettük a jegyet, a legkésőbb 10:55-ig kellett megjelennünk a kikötőben, a Pier 31 és 33 között. Elég izgalmasra sikerült, mert bár kinéztünk egy buszt, ami egész közel tesz le, de nem volt információnk a menetidejéről, így végül kocognunk kellett egy bő km-t.

Egy fotó kifejezetten anyukámnak: a hetes busz bekanyarodik a sarkon, az elején szállítja valamelyik utas biciklijét is.

 image_12.jpeg

Az Alcatraz érdekes volt, erre a látványosságra nagyon készültünk, megnéztünk még otthon egy dokumentumfilmet és két ott játszódó akciófilmet is, így majdnem mindent értettünk a vezetésből. Az is segített, hogy nem csoportban kellett haladni, hanem a bejáratnál osztottak ki fülhallgatós kis walkie-tolkie-kat, amire előre felvették az idegenvezetői szöveget. Meg lehetett állítani, meg lehetett beszélni és valószínűleg vissza lehetett volna tekerni.

image_8.jpeg

image_10.jpeg

image_9.jpeg

Utána sétáltunk a kikötőben, a Fishermans Wharf-on. Ez egy szórakozó negyed, rengeteg étterem, bulizóhely és mozi egy helyen. Álllítólag az volt a legnagyobb szenvedés az Alcatraz lakói számára, hogy ha úgy fújt a szél, akkor kiválóan hallották az itt szórakozó emberek zaját.

Megnéztük a fókákat, akik úgy verekedtek egy kis helyért 2 db mólón, mintha nem lett volna ott 6-8 másik, amire pontosan ugyanúgy odasütött a nap. És megnéztük a Bubba Gump éttermet, ami a Forrest Gump filmből lehet ismerős. A bejárat mellé ki is tettek egy padot Forrest jellegzetes kellékeivel. Kívülről megnéztünk egy hatalmas hadihajót is.

 image_14.jpeg

image_13.jpeg

image_15.jpeg

Ezután elsétáltunk a Cable Car egyik végállomásáig, de akkora sor volt, hogy inkább gyalog vágtunk neki a dombnak.

 image_16.jpeg

A dombtetőn próbáltuk fotózni a kilátást, de nem igazán sikerült visszaadni az utcák meredekségét. Ezután lesétáltunk a Lombard street-en, ami a "világ leggörbébb utcája". 

image_18.jpeg

image_19.jpeg

image_17.jpeg

 Elsétáltunk a Grace Cathedral-hoz, ami európai szemmel nézve egy teljesen átlagos templom, bár elég nagy, meg sem próbáltam lefotózni. Az útikönyvek szerint hasonlít a Notre Dame-ra - valóban megpróbálták utánozni azt a stílust, de azért az eredeti szebb.

Következő állomás a Chinatown (kínai negyed) bejárata, az egész kínai negyedből nagyjából ez a kapu érdekes, utána csak boltok következnek gagyi és kevésbé gagyi kínai termékekkel, némelyik épület kicsit hordoz kínai jellegzetességeket, de összességében a hangulat ugyanolyan, mint a szomszédos utcákban.

image_20.jpeg 

Union Square: nem tudom, mit kellett volna fotózni ezen a téren, úgyhogy lefotóztam az oszlopot. Éppen valami koncert volt, amit nagy egyetértésben hallgatott az öltönyös üzletember és a füvező hippi fiatal, a színpad mellett gyerekek és felnőttek próbálgatták az óriás hullahopp karikákat, amikor megjelent egy srác egy teljes fejet befedő ork maszkban, akkor a gyerekek meg sem ijedtek, én azért meglepődtem, amikor elővett három golyót és elkezdett zsonglőrködni.

 image_21.jpeg

Utolsó látnivaló a japán negyedben ez a pagoda. Hasonló érzés, mint a kínai negyednél, a központi téren állt ez a látványosság, a környező utcákban japán boltok és éttermek, de nem éreztük úgy, mintha hirtelen japánba csöppentünk volna.

 image_22.jpeg

Ismerkedés San Franciscóval - Golden Gate

2016.06.07.

Lépések száma: 24347

"Emeletek" száma: 39

 

Sajnos a megtett távolságot nem tudom mérni, de a telefonban van automatikus lépésszámláló, ami a megtett lépéseket és a szintemelkedést is mér, ez utóbbit "emeletekben". Nem tudom, mennyire pontos, és azt sem, hogy milyen hosszúakat lépek, egy átlagos munkanapon 3-6000 lépésem és 6-8 emeletem szokott lenni (az 5.-en dolgozunk).

Mai program:

séta az óceánig, többek között a Golden Gate Park érintésével

 image.jpeg

a felhőbe burkolózó Golden Gate híd fotózása

 image_1.jpeg

séta a híd irányába, közben lenéztünk a partra is, China Beach

 image_2.jpeg

image_3.jpeg

selfie a híddal

image_4.jpeg 

híd egész közelről

image_5.jpeg

image_6.jpeg

image_7.jpeg

 

Tanulságok:

  • Mindegy, hogy milyennek tűnik éppen az időjárás, amikor elindulsz várost nézni, a következőket mindenképp vidd magaddal:
    • esernyő vagy esőkabát
    • meleg pulóver vagy széldzseki
    • réteges öltözet
    • egy hátiszák, amibe könnyen ki-be tudod pakolni a rétegeket
    • és feltétlenül kend be az arcod naptejjel

Nászút előkészületek

2016.06.05.

Egy kis statisztika:

  • Bő két hét, egész pontosan 14 éjszaka
  • A tervek szerint 8 különböző városban/településen fogunk megszállni
  • Az indulás előtt csak az első 5 éjszaka van lefoglalva (3 városban/településen)
  • 15 óra utazás, egy átszállással Münchenben
  • A hosszabbik út 12 órás. 1 könyv, egy útikönyv, kindle, tablet, mobiltelefon, keresztrejtvények. 12 óra nekem, aki egy 3 órás megbeszélést is alig tudok nyugodtan végigülni!
  • 9 óra időeltolódás. Amikor mi este 7-kor megérkezünk, akkor nálatok már másnap hajnali 4 lesz. Odafele egy nagyon hosszú délután, visszafele egy nagyon gyors nap
  • A bőrönd vasárnap este nem egészem 12 kg, de azóta még pakoltam bele
  • A saját kezdeti súlyom lemérve. Jöhetnek a tippek, hogy mennyit fogok hízni

Üdvözlünk Csilla és Laci blogján

Kedves Olvasó!

Üdvözlünk a blog.hu-n, Csilla és Laci blogján. A blog célja, hogy írásban is megörökítsük a kalandjainkat, vagy ha kaland éppen nincs, akkor az unalmas hétköznapokat. Reméljük, hogy ezek az írások segítenek majd nekünk is minél tovább megőrizni a szép emlékeket, és reméljük, hogy a családunk és az ismerőseink is örömmel fogják olvasni őket.

Bár, ahogy a blog címe is írja, a kalandok közösek, de könnyen lehet, hogy a bejegyzéseket elsősorban én (azaz Csilla) fogom írni. Ezzel akarva-akaratlanul is torzulhat az információ és lehet, hogy elsősorban az én nézőpontom fog érvényesülni. Bízom benne, hogy ez nem okoz majd problémát, és persze a kommentekben bőven lesz lehetőség arra is, hogy más is elmesélje, hogy látta, hogy élte meg ugyanazt az eseményt.

Ezzel a bejegyzéssel egyelőre nincs más célom, mint a blog.hu funkciók felfedezése. Én is új vagyok, próbálgatom ezt a felületet, rutinosabbaktól örömmel fogadok tippeket.

süti beállítások módosítása