2016.06.14.
Lépések: 9145
"Emeletek": 25
(Kezdem azt gondolni, hogy hosszabb autózásnál egyes zöttyenéseket is lépésnek/emeletnek számol a telefon.)
Kedd reggel a magyar meccsel kezdtünk. Leszaladtam a hotel kajás szintjére, vettem fejenként két McReggeli jellegű szendvicset és magamnak egy kávét, felvittem, kitettük a "ne zavarj" táblát és visszabújtunk az ágyba - egy-egy tablettel felszerelkezve. Nem volt könnyű olyan oldalt találni, ahol láthattuk is a meccset, pár perc után mindig megszakadt a közvetítés. De szerencsére volt egy olyan stream, ami csak hangot adott, szerencsére legalább az stabilan működött.
Meccs után újabb 2,5 órás autózásra indultunk, a cél a Death Valley, vagyis a halál völgye. Miután kikeveredtünk Vegasból, ha jól számoltam, 3 kanyart kellett megtenni a látogató központig, az első kettőt balra, a harmadikat jobbra. Két kanyar között 30-130 km (szinte teljesen) egyenes út a sivatag közepén. Eddig csak én stresszeltem folyamatosan azon, hogy lesznek-e elég gyakran benzinkutak, de ezúttal Laci is úgy látta, hogy a biztonság kedvéért álljunk meg a második balkanyarnál és tankoljuk tele a kocsit, hiába van még félig. A benzinkút közel lehet az 51-es körzethez, mert minden UFO tematikájú volt:
A nemzeti parkhoz közeledve egyre emelkedett a hőmérséklet, 99 Fahrenheitnél kicsit stagnált, már azt hittük, hogy az autó nem is tud háromhegyű számot mutatni. De aztán persze tudott, sikerült dokumentálni a kereken 100 Fahrenheit-et és persze aznapra még messze nem ez volt a legnagyobb érték.
Az első megálló a Zabriskie kilátópont volt, ahol a homokdűnéket lehetett megcsodálni. Nagyon meleg volt és forró szél fújt. A helyzet komolyságát mutatja, hogy napszemüveget és baseball sapkát húztam, pedig egyiket sem szoktam. Gondoltam, csinálok egy selfie-t, de a szokásosra sikerült: kidugom a nyelvem a nagy igyekezetben.
A kilátó után nem sokkal bekanyarodtunk A Völgybe. Lapos, száraz, sós, a két oldalán hegyek. Fogadtunk, hogy vqajon mennyi lesz a legmasabb mért hőmérséklet, én 113-at mondtam, Laci 115-öt. Csak hogy kipróbáljuk, letértünk egy párszáz méterre az aszfaltozott útról, és megnéztük az ördög golfpályáját. Ez a rész olyan göröngyös, hogy csak az ördög tud ott golfozni.
Az "off-road" kalandot gyorsan le is zártuk, ez egy vastag dózerút volt, még van a völgyben két fokozat, a "csak magas felfüggesztésű járműveknek" és a "csak négykerék meghajtással" - egyikhez sem kaptunk kedvet.
A fő látványosság Badwater, ami az északi félteke legmélyebben fekvő pontja, 85 és fél méterrel a tengerszint alatt voltunk. A tájékoztató tábla szerint ilyen mély medence csak nagyon száraz helyeken tud kialakulni, máshol az eső, pára, nedvesség feltölti a mélyedéseket és tó alakul ki. Itt csak néhány forrás tör fel, ami hozza a föld belsejéből az ásványokat, de lefolyója nincs, minden a völgyben marad. Állítólag azért vannak tavak is, amikben különleges halfajok élnek, olyanok, amik alkalmazkodtak a tengernél 4-6-szor sósabb vízhez és a 40 fok feletti hőséghez. Mi csak egy kis pocsolyát láttunk hal nélkül.
A visszafele úton kiderült, hogy ki nyerte a hőmérséklet-totót. Bár Badwaternél "csak" 110 Fahrenheit, vagyis valamivel több, mint 43 fok volt a hőmérséklet, út közben az autó hőmérője mutatott 116-ot is.
Felmentünk még Dante kilátóhelyére, 1500 méteres magasság fölé. Itt is meleg szél fújt, de már csak kb. 30 fok volt, így mindjárt elviselhetőbb. Szerintem összetapogattam a telefon optikáját a napolajos kezemmel, mert minden fotó béna lett. És úgy tűnik, megérte az 5 dollár a reggeli rántottás szendvicsek darabjáért, délután 5 volt és csak mist jutottak eszünkbe a magunkkal hozott szendvicsek.
Este még kaszinóztunk kicsit, de csak az egycentes alapon működő félkarú rablókig jutottunk, összesen 8 dollárt játszottunk el. Természetesen a végén mindig vesztettünk.
